XXVIII.rész
Emily szemszöge
Másnap reggel hamarabb felkeltem mint Harry.Elhatároztam,hogy én is meglepem...
Gyorsan elszaladtam a boltba vettem néhány banánt,hogy csináljak banántortát.Elmentem az ékszereshez vettem egy nyakáncot.
Persze Férfi láncot.Beugrottam Austinhoz is.Beszélgettünk.Elindultam hazafele.Út közben elémált egy férfi.
-Ide a táskát a pénzt és minden értéket!
-Nem...Hagyon békén!
Megpróbálta kivenni a kezemből a táskát.Rángattuk a táskát.
Ide a táskát.-Előhúzott egy misztolyt.Gyorsan elengedtem a táskámat.A nyakláncot is ki akarta venni a nyakamból de nem engedtem...
-Hagy.....
Austin szemszöge
Em nállam felejtette a telefonját.Utánna szaladtam hátha még utólérem.Mikor befordultam a sarkon láttam ahogy egy ember meglövi Em vállát.Majd leüti.Elkezdtem szaladni.A maszkos férfi is szaladt.
Nem tudtam utól érni.Gyorsan visszamentem Emily-hez.
-Em...Em..Em szólalj meg!!Ne hagyj itt.-Hívtam a mentőket.
Emily szemszöge
Mikor felébredtem egy idegen helyen voltam.Infúzió meg gépek voltak körlöttem.Körülnéztem a fehér szobában.Perrie én Zayn beszélgettek.
-Remélem felépül Em.
-Én is.Szegény még fel sem ébred.
-Miért kell felépülnöm?-vágtam közbe.Perrie könnyes szemmel ölet meg.
-Emily...végre felébredtél.
-Hol vagyok?
-Kórházban.
-Miért?
-Egy férfi kirabolt,meglőtt és leütött.Úgy sajnálom.
-Értem.És meddig aludtam?
-Hát...öö....
-Perrie..mondd!
-Egy hónap.
-Mi?
-A rabló úgy ütött hogy valami izét eltalált.
-És hogy kerültem ide.
-Austin utánnad vitte a telód.Ez volt a szerencséd.Ekkor bejött Harry és Niall az ajtón szomorúan.
-Fiúk!-nézett rájuk perrie.Ők csak a földet nézték?
-Mi az Perrie?
-Jól vagytok?
-Hogy lennénk jól? Életem szerelme kómában fekszik.Niall tesója is,mivel ugyanaz a személy.Nélküle értelmetlen az életem.
-Szerintem csipke Rózsikának nem volt ilyen kellemes csókra ébredni mint nekem ezeket hallva.-Mosolyogtam Harryre.
Ő és Niall felkapták a fejüket.
-Em.-Ők is könnyes szemmel szaladtak felém.Harry megcsókolt,aztén olyan szorosan ölelt,hogy majdnem megfulladtam.Utánna Niall ugyan így.
-Drága húgocskám!Nagyon rám ilyesztettél!
-Milyen volt a forgatás?-kérdeztem Niallt
-Jó!Nagyon.
Harry rám meredt.Sírt és engem nézett.
-Harry...mi..?
-Hova mentél aznap reggel?
-Hát...az van...hogy...
-Em,hova mentél?
-Hát te is megleptél és szerettem volna viszonozni.Vettem neked nyakláncot meg banánt csinálni akrtam valami finomat-elsírtam magam.
-Jajj kicsim.Nagyon-nagyon szeretlek!
-Én is téged Harry.
-Többet nem hagylak egyedül.Soha többé.
Zayn felált és kiment.Perrie utánna szaladt.
Zayn szemszöge
Nem bírtam tovább hallgatni.Egyszerüen nem ment.
-Zayn...Minden rendben?
-Igen kicsim.
-Nem úgy tűnik....
-Bocsi csak megszédültem.
-Még mindíg szereted?!
-Mi?-néztem Perrie-re- ez nem...
-Zayn nyugi te szeretted ezt a lányt.A szerelem nem múlik el csak úgy.
-Hát...igen.-egyenesen a földet bámultam lehajtott fejjel.Perrie odajött és megcsókolt.
-Én is voltam így.De téged jobban szeretlek.Te?Őt vagy engem szeretsz jobban?
-Perrie én
-Zayn egyenes választ kérek!
-Azthiszem mindkettőtöket.
-Zayn
-Perrie-elkezdtem mosolyogni és magamhoz húztam Perriet-téged!
-Biztos?
-Biztosabb mint hogy létezem.